Már korábban is emlegettük az abiotikus tényezők jelentőségét az év során, most viszont egyszerűen nem lehet elmenni a téma mellett, olyan fontosságú (súlyosságú) a hatásuk. Az Agroinform.hu 2018. 42. heti növényvédelmi előrejelzése.
Amikor növényi károsítókról beszélünk, akkor általában első gondolatként olyan biológiai szervezet jelenik meg képzeletünkben, ami a növényen él, abból táplálkozik, azon, abban szaporodik, azt fertőzi meg, s mindezek útján károsítja növényeinket. Ebből a rövid – és messze nem tudományos – felsorolásból a "kárt okoz" megállapítás a legfontosabb a növénytermesztőknek és növényvédő szakembereknek. És ez az a hatás, amelyet az abiotikus tényezők is okozhatnak, sőt életünk során egyre gyakrabban szembesülünk a növénytermesztést lehetetlenné tevő vagy súlyosan veszélyeztető környezeti állapottal.
Elsősorban a klimatikus viszonyainkra gondolunk, s ennek rövid távú vetületére, az időjárásra. Ha visszatérünk a földre és napjainkba, akkor azt tapasztaljuk, hogy a rendkívül száraz (amúgy napsütéses, kellemesen meleg és szép) őszi időjárás annyira kiszárította a talajt, hogy már az őszi káposztarepce vetésénél gondok jelentkeztek, olyannyira, hogy a szárazságban még szárazabb Dél-Alföldön egyszerűen nem tudták elvetni a tervezett területet.
Akkor még azt hittük, abban bíztunk, hogy a kalászosok vetési idejére kedvezően változik a helyzet, vagyis több-kevesebb csapadék érkezik. Hát ebben csalatkozni kellett, nem jött eső. (Azt az egy-két (négy) millimétert, ami elszórtan előfordult, ebben a helyzetben nem tekintem annak, ami percek alatt eltűnt a levegőben és a porban.) Természetesen nemcsak a csapadékra, annak hiányára kell gondolni, hiszen a kialakult helyzetért a napsütés, a meleg, a szél is felelős, ezek mindegyike szárította a talajt, s nemcsak szeptemberre és októberre kell gondolni, hanem a forró, aszályos augusztusra és a megelőző időszakra is.
A folytatásban itt van az őszi búza vetésideje, s sok gazdaságban kínlódnak a gépek a talajmunkával, a vetőágykészítéssel. A végeredmény egyszerre rögös és poros talaj, amibe belevetik a magot, de az nem tud csírázni, de olyan is előfordul, hogy a megindult csírázás után kiszárad, elhal a csíranövény. Attól tartok, hogy ez nem egyszeri eset, fel kell készülnünk az ilyen helyzetek kezelésére. Ebben szerepet kap az időben elvégzett, nedvesség- és szervesanyag-megőrző talajművelés és az öntözés is. Szokatlan, de már most is gyakorlat, hogy az őszi vetést öntözik a kelés elősegítésére.
Őszi búza kelő állománya, látszik, hogy foltos, egyenetlen a kelés – A szerző felvétele
Ha rátérünk a kultúrákra, akkor folytathatjuk a bevezető gondolatokat, hiszen az időszak legfontosabb kérdése, hogy milyen minőségben tudjuk elvetni a kb. 1,3 millió ha őszi búzát.
Erre most még nem lehet választ adni. Leginkább a panaszt lehet hallani, a száraz talaj, nehéz körülmények miatt megemelkedett üzemanyag- és gépjavítási költségeket, azt, hogy a száraz, poros magágyba tett mag elfekszik, nem csírázik, és az egyenetlenül, hiányosan kelő táblákat.
Amint említettük, nem most kezdődött ez a száraz időszak, de a múlt hét sem javított a helyzeten. Továbbra is az időszakra jellemző hőmérsékleti tartomány felett mozgott aktuálisan a hőmérő higanyszála, csapadék alig esett (kevés helyen, a Dunántúlon 2-4 mm), egy kis szél szárította tovább a talajt. Segítséget várva nézzük a meteorológiai előrejelzést, de sajnos az sem ad sok biztatást a jövőre nézve. Korábban úgy tűnt, hogy a hétvégén (20-21-én) csapadékosra fordul időjárásunk, de mostanában már óvatosabban fogalmaznak a szakemberek, inkább a „helyenként és kevés” kifejezéseket használják. A hőmérsékletben megtörténik a váltás, megérkezik a hidegebb ősz, de csapadék a jövő héten is csak elvétve, csak pár mm mennyiségben várható.
Mindenesetre halad az őszi búza vetése, vannak tájegységek (pl. nyugati határszél), ahol már a tervezett terület 70%-át elvetették, míg máshol a felénél járhatnak. Sokan sokféle taktikát választanak, van, aki porba vet, s várja az esőt, s van, aki várja az esőt, majd utána vet. A választott taktika helyességét majd a tél kezdetén vagy a tél folyamán lehet megítélni. Az adott helyzetben kórokozókat és kártevőket még nem lehet találni, a kelőfélben lévő táblákon egyelőre növényvédelmi teendő nincs.
A repce vetésekor már jelentkezett ez a szárazság, így aztán a vetések 1/3-a szépen kelt, szépen fejlődött állomány, már 8 levélhez közelít. A másik egyharmad a kevésbé fejlett (4-6 leveles), kissé egyenetlen, és sajnos vannak táblák, amelyek hiányosan, egyenetlenül kelnek, s ott találni még csíranövényt és 2-4 leveles fejlettségűeket is. A fejlett állományok már lassan túlnövik a teleléshez optimális állapotot, míg a csíra-2 leveles növények esetében erősen kétséges, hogy áttelelnek-e.
A repcebolha kártétele a kevésbé fejlett (későn vetett) állományokban legfeljebb gyenge mértékű, nem jelentős. A repcedarázs kártétele szintén gyenge mértékű. A keleti országrészben korábban és nagyobb egyedszámmal jelentkezett a kártevő. A fertőzés általában megmaradt a gyenge szintnél, csak kevés helyen emelkedett közepes értékűre. Az imágók intenzív tojásrakással pótolták a lárvatömeget, így az első védekezés – mely erősen csökkentette a kártevőtömeget – után ismét felszaporodtak az álhernyók, s újabb kezelés vált szükségessé. Mostanra az üzemek általában elvégezték ezt is, így a kártevő mostanra csak gyenge fertőzéssel van jelen, miközben a repcenövények lassan kinőnek a kártevő foga alól.
A Dunántúlon főleg időben másként alakult a helyzet. A kártevő később jelent meg, a felszaporodása is lassúbb volt, így a kezdeti kártétel is elmaradt. Nagyjából október második hetében jelent meg olyan lárvatömeg, amely már védekezést igényelt. Az imágók rajzása továbbra is szakaszos, enyhén emelkedő egyedszámú. A fejlettebb állományokban (4-6 levél) 1-2 db imágó/csapda/3 nap, míg a kártételre érzékenyebb táblákon (2-4 levél) 5-8 db imágó/csapda/3 nap a sárgalapok fogási értékei. A korábban észlelt tojásrakási nyomokból a lárvák kelése megfigyelhető, ez is a fiatalabb állományokra jellemző. A kártétel még nem számottevő, de ezeket a táblákat fokozottan figyelni kell, szükség esetén a beavatkozás sem maradhat el.
Az idei évben a tripszek jelenléte is általános a repcetáblákon, eleinte nagyon hasonló kárképpel, mint a frissen kikelt repcedarázs-álhernyók által okozott rágásnyom. A leveleken – áteső fényben – kisárguló apró pontokat láthatunk, amelyek környezetében a levélszövet „rágásszerű” károsodása figyelhető meg a fonáki részen. Az imágók létszáma 0,5-1 db imágó/növény között alakul.
Szintén szinte minden állományban jellemző a levéltetvek előfordulása. Míg a múlt héten észlelési szinttel volt jellemző a jelenlétük, jelenleg emelkedő számban fordulnak elő, több kisebb kolóniát alkotva. Emelkedő egyedszám esetén szükséges lehet a beavatkozás, mert fajtól függően vírusokat terjeszthetnek.
Betelepülő levéltetű repcén – A szerző felvétele
A szomszédos országokban a tarlórépa-mozaikvírus széles körű elterjedése jellemző a repceállományokban, melynek tünetei csak tavasszal figyelhetők meg (a tápanyaghiány tüneteihez hasonlítanak).
A peronoszpórafertőzések nem növekedtek az elmúlt időszakban, amely a szárazságnak (habár a levelek hosszú ideig nedvesek nappal is), illetve a fejlettebb állományoknak tudható be. A fómás levélfoltosság levéltünetei sem növekedtek. A fertőzés legfeljebb gyenge mértékű. Ameddig marad ez a száraz, napsütéses időszak, addig ezek a kórokozók nem tudnak felszaporodni, veszélyhelyzet csak egy csapadékos késői ősz esetén jelentkezhet.
A regulátoros kezeléseket megkezdték a fejlettebb táblákon, némely esetben kissé megkésve. A kezelést gyakran a kártevők elleni második védekezéssel kombinálják.
A kukorica betakarítása is jól halad – legalább ennek kedvez a jelenlegi időszak.
A Dunántúl e tekintetben kissé lemaradásban van, 70-75% a betakarított terület aránya, míg az Alföldön már 90% körül járnak. A csökkenő területtel fordítottan arányos a nagyvadak kártétele. Egyre kisebb területre koncentrálódnak, s táplálkozásukkal tetemes kárt okoznak. Ebben a helyzetben a vadásztársaságok segíthetnek, illetve a gyors betakarítás oldja meg a gondot.
A vadak kártétele
Lassan halad viszont a betakarított területek elmunkálása, a szárazságban nehéz talajmunkát végezni. Befejeződött a szója betakarítása is.
Még mindig lehet szedni a paprikát. Az öntözések és a meleg következtében a baktériumos betegségek újra felütötték a fejüket, azonban védekezésre már csak a szedés végeztével van lehetőség, amelyet nem is szabad elhanyagolni. A jövő év baktériumos rothadás, lágyrothadás vagy alternáriás magházrothadás fertőzését is nagymértékben csökkenthetjük, ha a fertőzött növénymaradványokat megsemmisítjük és a talajt átforgatjuk.
A paradicsom is melegigényes növény, de ebben a meleg őszi időszakban még ezt is lehet szedni. A legnagyobb problémát a levélaknázó moly okozza, ami már több évvel ezelőtt kikerült a szabadföldre. Zárt termesztésnél akár 10-12 nemzedéke is lehet, azonban a hideg ősz és tél nem kedvezett eddig az ilyen késői felszaporodásának. Fontos a fertőzött növények megsemmisítése, hogy visszaszorítsuk a kártevőt. Figyelni kell arra, hogy nemcsak a paradicsom, hanem más burgonyafélék is lehetnek a tápnövényei. Védekezés szempontjából fontos a talajművelés, mivel a talajban is képes áttelelni, akár tojás-, báb- vagy imágóalakban is.
Szedik az őszi káposztát, bár a csoporton belül még a korábbiakat. A kártevőfajok száma csökkent az utóbbi időben. Esetleg egy-két bagolylepkerágást lehet még látni, illetve a melegben az üvegházi molytetű kisebb felhőként száll még mindig a növények környezetében. Ez a kártevő, mint a neve is mutatja, alapvetően zárt termesztő berendezésben kezdte „pályafutását” nálunk, de ma már szabadföldön is jelentős (még októberben is!) ellenfél. Ennél a kultúránál is fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése és az agrotechnikai védekezések, mint például a talajforgatás elvégzése, hogy csökkentsük az áttelelő károsítók számát.
Az üvegházi molytetű kelkáposztán így október második felében
Az alma szedését általában befejezték, már csak néhány helyen lehet késői érésű almát, esetleg körtét találni. Indulhat az őszi lombfertőtlenítés.
Hasonló a helyzet a szőlőskertekben is. Több térségben befejezték a szüretet, a nagyobb területtel rendelkező borvidékeken is a munka végénél tartanak. Máshol már csak a késői érésű fajták vannak a tőkén, de azokat is szedik. A cukorfok sokat emelkedett, de ezzel párhuzamosan a lényereség csökkent, illetve a savak elégtek. A szüret után itt is feladat az őszi lombfertőtlenítés, főképpen a kései lisztharmat- és peronoszpórafertőzések miatt, de csökkenthetjük az amerikai lepkekabóca telelő tömegét is. A vesszők általánosan beértek, a növény felkészült a télre. Itt az ideje az őszi tápanyag-utánpótlásnak (szerves trágya).
És egy kis kuriózum a végére (hova is tartunk?). A hosszú meleg ősznek hála, a füge októberben is terem Dél-Magyarországon, most is lehet szedni. A darazsak és egyéb kártevők elkerülik (vagy még nem fedezték fel igazán). A fagytűrő képessége alacsony, így a hajnali fagyok közeledtével főleg a fiatalabb bokrokat érdemes lassan betakarni.
Forrás:agroinform.hu
Ne maradjon le semmiről!
Az alábbi gombra kattintva feliratkozhat hírlevelünkre és tájékoztatni fogjuk aktuális pályázatokról és hírekről!
